Minden befutott muzsikus elkezdte valahol, ők is voltak fanok. Csipa egy kicsit kilóg a sorból, ő sosem volt az a rajongó típus.

- Lehet, velem van a baj, de senkiért sem tudtam annyira odalenni, még a legnagyobb világsztárokért sem, hogy kérjek tőlük valamit. Engem csak és kizárólag a zenei munkásságuk érdekel, más nem. Hány gyereke van, meg ki a felesége, ezek nem rám tartozó dolgok, én abszolút nem zavarnám az emberek magánéletét. Imádom David Coverdalet és Ian Astbury-t, lényegében tőlük tanultam énekelni, mindig is tisztelni fogom őket, de ennél több nem kell belőlük - mondta Ördög ’Csipa’ Tibor.

Ő érte viszont rendületlenül ácsingóznak a lányok és a fiúk. Ki így, ki úgy mutatja ki a szeretetét. Akad, akinél ez a teljes koppintásban testesül meg.

- Van egy Szolnok környéki srác, aki elküldött nekünk négy Hooligans dalt, amiken ő énekelt fel. Otthon csinálta magának, és abszolút olyan, mintha az én hangom lenne. Néztem egy nagyot, mikor meghallottam. Később volt a Megasztárban is, de azzal az indokkal küldték el, hogy ebben az országban már van egy ilyen. Minek legyen kettő? :)

Az engedékeny szülő és a félénk rockzenész

Ez elég morbid lehetett, de ennél van még Csipának extrémebb sztorija is.

- A ’Szenzáció’ lemez idején lettünk igazán ismertek, akkor volt egy nagyon őrült évünk. Előfordult, hogy napi két-három fellépésünk volt élőben, plusz még három hakni. Ekkor játszottunk a nyíregyházi focipályán. Odajött egy fiatal lány, mögötte pár méterrel anyuka, apuka. A csaj letolta a bugyiját és így szemből konkrétan mondta, írjam alá. Öt másodpercig kicsit zavarba jöttem a szülei előtt, de a fatert nem izgatta a dolog, úgyhogy nyugodtan odafirkantottam és elpironkodva mentem tovább- mesélte mosolyogva a Hooligans frontembere.